A Veszprém Megyei Fogyatékos Személyek, Pszichiátriai és Szenvedélybetegek Integrált Intézmény Dákai otthona 70 éves lett, mely alkalomból rajzversenyt hirdettek.

Egy-két hónappal ezelőtt a Veszprém Megyei Fogyatékos Személyek, Pszichiátriai és Szenvedélybetegek Integrált Intézmény Dákai otthona 70 éves lett. Ennek keretében rajzversenyt hirdettek, melyre tanárnőm, Bokor Lívia engem is benevezett.

Majd múltak a hetek. Május végén a tanárnő nagy örömmel hívott félre és közölte velem, hogy helyezést értem el, meghívtak a díjátadóra. Megbeszéltük a programokat, melyekről papírt is kaptam. Nagyon örültem a helyezésnek ugyanis nekem a rajzolás az, amiben ki tudok teljesedni.

Június 7-én, pénteken, Pápán a Szent József Kápolnában került megrendezésre az ünnepélyes átadás, melyekre a családom kísért el.

Nagy örömmel vártak minket, majd helyet foglaltunk ugyanis már zajlottak az előadások, ünnepi műsorok. Mindenki érdeklődő tekintettel nézte a műsort, hisz volt ének, tánc, szavalat. Volt néhány egyéni, de csoportos előadás is, mindegyik nagy sikert ért el.

Csodálattal figyeltem az előadásukat, majd elhangzott, hogy megkezdik a díjátadót. Egy művész tanár bírálta a rajzokat, melyek közt ott volt az enyém is.

Az intézet igazgatója adta át a díjakat, mikor már a harmadik és a második helyezett neve is elhangzott teljesen nagy „sokkban” voltam.

Annyira hihetetlennek hangzott mikor kimondták az első helyet elérő nevet, vagyis az én nevemet.

El sem hittem! Sokan gratuláltak és képet is készítettek rólam az oklevéllel és az ajándékkal a kezembe.

A mosolyt nem lehetett levakarni az arcomról, hiszen a családom is büszke volt rám és én is magamra.

A díjátadó után tovább néztük a műsort, majd finom hidegtálakat és desszert kóstolhattunk, méghozzá nem csak egy, hanem több óriási tortát is.

Az emberek és a hely sem volt idegen számomra, hiszen édesanyám is itt dolgozott, így a volt munkatársai is boldogan gratuláltak.

A végén már annyira izgatott voltam és kíváncsi, hogy nem bírtam ki hazaútig és kibontottam a táskát, amiben a sok értékes ajándék helyezkedett el.

Nagyon meglepődtem, hiszen egy szelfibot egy hordozhatós töltő, füzet, tollak és édességek voltak benne és persze nem utolsó sorban az oklevél.

Boldogan és rengeteg jó élménnyel gazdagodva zártuk le ezt a csodálatos, de fárasztó napot.

Erdősi Dorina