Mindenkinek vannak iskolás élményei. Az idő múlásával az emlékek szépülnek. Egy idő után csak a kellemesek maradnak meg, de azok kitartanak egy életen át.
Ki ne emlékezne szívesen az egykor diákcsínekre, a barátokra, az együtt elkövetett kis komiszságokra?
Mindenkinek vannak az emlékei között hálával emlegetett tanárok és bizony olyanok is, akikre csúfneveket aggattak, olyat hogy Rétibüdöske, Epehólyag. Az utóbbi becenevek Rónaszegi Miklós: Gézengúzok az Alpokalján című könyvében szerepelnek és mindjárt a könyv elején.
Ki ne akarná ezek után elolvasni a könyvet? Ami ráadásul diákokról szól, akik természetesen rossz fát tesznek a tűzre és a végén, ahogy annak lennie kell, nem kapnak érte büntetést.
Rónaszegi Miklós fent említett könyve volt a tavaszi olvasási verseny témája. A feladat egyszerű volt:
Az olvasási verseny délutánja gyorsan, viccesen telt. A diákok rekord gyorsan megoldották a 40 kérdésből álló feladatlapot. Úgy tűnt, mintha Guinness rekordot akartak volna felállítani a legrövidebb idő alatti páros feladat sor megoldásból.