Kirándulásunk utolsó napja. Elsőnek hosszasa pakoltunk a bőröndünkbe és nehéz szívvel, de elindultunk Alóscsitárra.

Kirándulásunk utolsó napja. Elsőnek hosszasa pakoltunk a bőröndünkbe és nehéz szívvel, de elindultunk Alóscsitárra. Alóscsitárra megérkezve Kodály Zoltán emléktáblánál közösen elénekeltük A csitári hegyek alatt című éneket és meg is koszorúztuk az emléktáblát. Tettük mindezt a zuhogó eső ellenére.

Második helyszínünk a pogrányi tájház volt, ahol kedves kis műsort nézhettünk meg. A végére mi is részesei lettünk a műsornak, mert öltöztünk, hímzést próbáltunk ki és együtt énekeltünk népdalokat a helyiekkel. Igaz ami hangunk nem volt olyan tiszta.

Következő helyszínünk Alsóbodok. Megtekintettük a Vas-Turul előtt lévő Eszterházy János Emlék múzeum tárlatát, benne rövid filmösszeállítást életéről. A dombtetőre felérve felkerestük Eszterházy János hamvait magába foglaló sziklakápolnát, meghallgattuk temetésének történetét és ámulva néztük a kegyelet koszorúinak hihetetlen számát. Mi sem maradtunk le tiszteletadásról, mert utolsó koszorúnkat itt helyeztük el.

Milyen furcsa az idő! Ha akarjuk siettetni csak, vánszorog, ha meg jólérezzük magunkat száguld! Ez történt most is, hisz már délutánra járt az idő és az utolsó állomásunkra értünk, ami Nyitra volt. Ahol pedig meglátogatunk a Szent Emerán székesegyházat. Sajnos a városi séta elmaradt a rossz idő miatt, de így is jól éreztük magunkat. És nagyon fáradtan hazaértünk.

Molnár Milán