N. Péntek Zsófia Vidon született, fél életét ott töltötte. Ez adta az ötlete számára, hogy a tipikus falusi életet megörökítse, hogy a falusi életnek ne vesszen nyoma.

Kislány kora óta ír, már 1955-től kezdődően vannak naplójegyzetei. Az idő előrehaladtával mindig úgy hozta az élet, hogy az írások az asztal fiókjában lapulva várták a megfelelő idő elérkeztét. Ahogy Zsófika fogalmazott a belénevelt gyávaság, miatt, sosem mert kiállni. Nyugdíjasként érkezett el a megfelelő idő. A szép kort megérve kellett valami, ami értelmet és célt ad az életnek. Ekkor jöttek elő a „mesék”!

Első műve az Igazmesék volt a Mesék trilógiájából. Azt követte a Falumesék majd az Életmesék.

Zsófika már többször járt szűkebb hazája iskolájában. Tartott mese délelőttöt, volt mesemondó verseny zsűritagja. Ezúttal ismét mesélni, beszélgetni jött el az iskola kisdiákjaihoz. A találkozás spontán beszélgetéssel kezdődött, és ebből bontakozott ki egy hosszú mese. Szereti, ha a gyerekek bekapcsolódnak a történetbe nem csak passzív hallgatóként élik azt meg. Valójában egymásnak mesélt gyerek és felnőtt. A közös mese közben a gyerekek rajzokkal fejezhették ki érzelmeiket, gondolatikat.

Köszönjük a megtisztelő látogatást! Főleg annak tudatában, hogy az írónő nagyon is elfoglalt. Új könyve készül, ami vegyes felvágott lesz, mert lesz benne versbe szedett történet a Somlóról, mesék, melankolikus költemények. A Kinizsi Pál iskolában szerdán tartott mesedélutánt, előtte nap Ajkán volt, ahol újra alapítják a helyi irodalmi kört, hétfőn pedig Szentgálon volt mesés beszélgetésen.